NYITÓLAP
A MINISZTÉRIUM
AKTUÁLIS
ELÉRHETŐSÉGEK
ZÖLD-PONT SZOLGÁLAT
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
SZAKMAI HONLAPOK
 
Ismertető a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény főbb előírásairól

A közigazgatási hatósági eljárások részletes szabályait a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) tartalmazza. Ez a jogszabály 2005. november 1-én lépett hatályba, rendelkezéseit az ezt követően indult, illetve az ezt követően elrendelt megismételt eljárásokban kell alkalmazni. A korábban indult eljárásokra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) előírásai az irányadók.

Az Áe. hatályon kívül helyezését és a Ket. megalkotását az ügyfélbarát, szolgáltató típusú közigazgatás létrehozása indokolta, amelynek során az Országgyűlés egyértelműsíteni és egyszerűsíteni kívánta az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az eljárás résztvevőinek jogait és kötelezettségeit, ez utóbbit a különösen a hatóságok vonatkozásban.
A Ket. részletesen szabályozza az elsőfokú- és a másodfokú, illetve a hivatalból és a kérelemre induló eljárásokat. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a Ket. hatálya egyes eljárásokra nem terjed ki, így például a szabálysértési, a panasz ügyekben a Ket. előírásai nem alkalmazhatók.

Az alábbiakban a Ket. fontosabb előírásairól, rendelkezéseiről a teljesség igénye nélkül, rövid tájékoztatást kívánunk adni.

Az ügyfél: A közigazgatási hatósági eljárás központi szereplője az ügyfél, vagyis a Ket. 15. § (1) bekezdése értelmében, az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve – tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, a Ket. 15. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen (jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi területen) lévő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója is.

A Ket. 15. § (3) bekezdése alapján, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra nézve részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg.
Ennek megfelelően, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1) bekezdése – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz  való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezményre figyelemmel – kimondja, hogy a környezetvédelmi (és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján a természetvédelmi) érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő - a hatásterületen működő - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. Ez az előírás a környezetvédelmi és a természetvédelmi ügyekre (beleértve a szakhatósági ügyeket is) állapít meg speciális ügyféli jogállást.

Az ügyféli jogállást a hatóság hivatalból vizsgálja, ennek során azonban a Ket. 50. § (1) bekezdésére figyelemmel kérheti az ügyféli jogállás igazolását szolgáló dokumentumok benyújtását.

A képviselet: Az ügyfél helyett az eljárásban képviselője is eljárhat, aki lehet az ügyfél törvényes képviselője, vagy más, meghatalmazott személy. Az ügyfél és képviselője együttesen is eljárhat, azonban a képviselő nem lehet egyidejűleg más, ellenérdekű ügyfél képviselője is. Természetes személy ügyfél részére maga hatóság gondoskodik – a gyámhatóság megkeresésével – ügygondnok kirendeléséről, ha a természetes személy ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik vagy egyéb okból nem tud az ügyben eljárni.

A természetes személy képviselőjének képviseleti jogosultságát a hatóság megvizsgálja, indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet. A hatóságnak a jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviseleti jogát is meg kell vizsgálnia.

A képviselőt a hatóság a Ket. 40. § (4) bekezdése értelmében, visszautasíthatja, amennyiben az nem alkalmas a képviselet ellátására, ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló felhívás ellenére sem igazolja, továbbá ha a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni.
A képviselet visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet arra, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék annak ellátására alkalmas, írásbeli meghatalmazással rendelkező képviselőről. Amennyiben az ügyfél e felhívásnak nem tesz eleget, a Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja szerint a hatóság az eljárást megszünteti.

A hatóság: Az eljárás másik alapvető szereplője a közigazgatási hatóság, amely lehet első- vagy másodfokú hatóság (esetleg a felügyeleti hatóság), illetve a hatósági eljárásban betöltött szerepe alapján eljáró-, vagy szakhatóság. A szakhatóság az eljárás során a hatáskörébe tartozó szakkérdésben ad szakmai állásfoglalás, amelyet az eljáró hatóság az érdemi döntés meghozatala során – a szakhatóság hatáskörének keretei között – köteles figyelembe venni. Azaz a szakhatóság állásfoglalását, illetve annak indokolását az eljáró hatóságnak az érdemi határozat rendelkező részébe, illetve indokolásába bele kell foglalnia.
Az eljáró hatóság az ügy érdemében történő döntésre hatáskörrel rendelkező hatóság.

A hatóság eljárásbeli helyzete a joghatóság, a hatáskör és az illetékes fogalmaival írható le. A joghatóság határozza meg, hogy mely ügyekben járhat el egyáltalán a magyar hatóság, illetve a magyar jog szabályai mely eljárásokban alkalmazhatók.

A hatóságok hatásköre: Az adott ügyben eljárni csak az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság jogosult, a hatóság hatásköre nem vonható el (Ket. 19. § (4) bekezdés). A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta megjelölésével – külön jogszabály állapítja meg. A jogszabályban meg kell megjelölni az első fokon eljáró, továbbá a másodfokú hatóságot is, az utóbbit akkor, ha a másodfokú hatósági hatáskört nem a Ket. 107. §-108. §-ában megjelölt felettes szerv gyakorolja.

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárásokban első fokon általában az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, önkormányzati ügyekben pedig az illetékes jegyző jár el.
A felügyelőség által első fokon elbírált ügyekben az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a másodfokú hatóság. A fenti Korm. rendelet azt is meghatározza, hogy mely ügyekben jár el első fokon a Főfelügyelőség. Ezen ügyek tekintetében a másodfokú hatáskört a környezetvédelmi és vízügyi miniszter gyakorolja. Abban az esetben, ha a környezetvédelmi és vízügyi miniszter minősül az elsőfokú hatáskör gyakorlójának, úgy a döntésével szemben nincs helye fellebbezésnek, az ilyen hatósági döntéssel szemben bírósági felülvizsgálat kérhető (nem minden hatósági döntés ellen van azonban fellebbezés vagy bírósági felülvizsgálat, lásd lentebb).

A hatóságok illetékessége: Az illetékesség meghatározza, hogy az azonos hatáskörű hatóságok közül, az adott ügyben mely hatóság jogosult eljárni. Az illetékesség meghatározása a Ket. 21. § (1) bekezdése alapján, területi alapon történik, tehát az azonos hatáskörű hatóságok közül az lesz jogosult az eljárásra, amelyik területén

a) az ügyfél lakó-, vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye, illetve székhelye (fióktelepe) van,
b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik,
c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják,
d) a jogellenes magatartást elkövették.

Jogszabály a hatóság illetékességének eseteit a Ket-ben foglaltaktól eltérően is meghatározhatja.

A hatáskör és illetékesség vizsgálata: A hatóság a hatáskörét és az illetékességét az eljárás minden szakaszában köteles hivatalból vizsgálni, amennyiben hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapítja meg, a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat a hatáskörrel vagy illetékességgel bíró hatósághoz.

A kérelem: A hatósági eljárás általában az ügyfél kérelmére, illetve – ha azt jogszabály lehetővé teszi – hivatalból indul. A kérelmet a hatósághoz a Ket. 34. § (1) bekezdése alapján, írásban, illetve meghatározott esetben elektronikus úton (lásd lentebb) lehet benyújtani.
Jogszabály előírhatja, hogy a kérelmet meghatározott nyomtatványon kell benyújtani, ilyen előírás több környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi eljárásban is előfordul. Abban az esetben, ha jogszabály előírja, hogy a kérelmet az e célra rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani, és az ügyfél a kérelmet nem az előírt nyomtatványon terjeszti elő, hiánypótlás kiírásának van helye, melynek elmulasztása esetén a kérelem elutasítható. Elektronikus ügyintézés esetén az írásbeli kérelmet, illetve a kérelem céljára rendszeresített formanyomtatványt elektronikus űrlap helyettesítheti.

A kérelmező a benyújtott kérelmet az eljárás jogerős befejezéséig, a határozat jogerőre emelkedéséig – tehát, akár a fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban is – visszavonhatja. Egyes esetekben azonban ez nem jelenti az eljárás végét, mivel a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a hatóságok – bizonyos feltételek fennállása esetén – az előtte kérelemre indult eljárást hivatalból folytassa.

A kérelmet a hatóságok a tartalma szerint bírálják el, akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. Vagyis a hatóságoknak az olyan beadványt is kérelemnek kell tekinteniük, amelyet az ügyfél nem nevezett annak, ha a beadványból egyértelműen kiderül, hogy az ügyfél akarata hatósági eljárás lefolytatására irányul a beadvány tárgyában.

A kérelmet minden esetben az annak elbírálására hatáskörrel és illetékességgel bíró szervhez kell benyújtani. Amennyiben az ügyfél a kérelmet nem a megfelelő szervhez nyújtotta be, annak szankciója nincs, a címzett szerv a kérelmet 8 napon belül továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel bíró szervhez.

Természetes személyek számára kedvezmény, hogy a kérelmet szóban is előterjesztheti a hatóság előtt, ebben az esetben arról a hatóság jegyzőkönyvet állít ki. Az ilyen kérelmet ugyanúgy kell kezelni, mintha azt írásban terjesztették volna elő. További kedvezmény a természetes személyek számára, hogy a kérelmet a lakcíme, munkahelye szerint illetékes, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig az előbbiek szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti, ebben az esetben e hatóság továbbítja az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel bíró hatósághoz.

A Ket. 35. § (1) bekezdése alapján, a kérelemnek tartalmaznia kell az ügyfélnek és képviselőjének a nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetőséget is. Ha külön jogszabály előírja, a kérelemben fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti, és az eljáró hatóság által kezelhető azonosítóját is. 
A kérelemhez az előzőeken túl csatolni kell a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket is. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi jogszabályok a kérelmekhez – az eljárások jellege szerint – különböző mellékletek csatolását írják elő. Ezek tartalmáról az egyes anyagi jogszabályok adnak részletes tájékoztatást.

Az eljárás díja, illetéke: A kérelem benyújtásával egyidejűleg minden esetben meg kell fizetni az eljárás díját, ennek elmaradása esetén arra a hatóság az ügyfelet hiánypótlási felhívás keretében felhívja.
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárásokban az egyes eljárásokért a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet szerinti igazgatási szolgáltatási díjakat, az ott fel nem sorolt eljárások esetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének szerinti illetéket kell megfizetni. 

Értesítés az eljárás megindításáról: Az elsőfokú eljárás megindításáról hivatalból induló eljárás esetén az ismert ügyfeleket, kérelemre indult eljárásban a kérelmező kivételével az ismert ügyfeleket a hatóság értesíti, kivéve a Ket. 29. § (4) bekezdésében rögzített eseteket.
Az értesítés tartalmazza az ügy tárgyának, iktatási számának, az eljárás megindítási napjának a megjelölését, az adott ügyfajtára vonatkozó ügyintézési határidő megjelölését, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, az iratokba való betekintés és nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást; hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét; valamint elektronikus ügyintézés lehetősége esetén az erre vonatkozó tájékoztatást, és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről.
Az eljárás megindításáról szóló értesítést a kérelmező ügyfél is kérhet, a kérelemre indult eljárásban, a Ket. 29. § (9) bekezdésében foglaltak szerinti tartalommal.

A kérelem alapján a hatóság részéről megtehető intézkedések:

a) A hiánypótlási felhívás: A kérelem megérkezését követően a hatóságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi követelményének. Amennyiben nem, vagyis az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, akkor a beérkezéstől számított 8 napon hiánypótlási felhívást kell kiadni, megfelelő határidővel és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetéssel
A Ket. szerinti hiánypótlási felhívás szerepe a beadvány alaki szempontú hiányosságainak a kiküszöbölése, hogy a kérelmet érdemben meg lehessen vizsgálni, míg a kérelemben foglaltak tartalmi elbírálását akadályozó ellentmondások tisztázására, hiányok pótlására a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívás alkalmazandó.
b) A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása: (lásd az eljárási döntéseknél)
c) A tényállás tisztázása érdekében megtett intézkedések (lásd a tényállás tisztázásánál)

Eljárási döntések: A hatósági eljárásban az eljáró hatóság a kérelem, illetve az eljárás során rendelkezésre álló egyéb dokumentumok alapján az ügy érdemében határozatot hoz, az egyéb eljárási kérdésekben pedig végzéssel dönt (pl.: az eljárás felfüggesztése /Ket. 32. § (1) bekezdés/, döntés igazolási kérelem tárgyában /Ket. 66-67. §/).
Végzéssel dönt az eljáró hatóság abban az esetben is, ha az eljárás érdemi döntéssel nem zárulhat le (pl. a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani /Ket. 30. §/, az eljárást meg kell szüntetni /Ket. 31. § (1) bekezdés/).

A hatóság a kérelmet – 8 napon belül – érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha:

a) az eljárásra a magyar hatóságnak nincs joghatósága,
b) a hatóságnak nincs hatásköré és nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,
c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
d) jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett,
e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatna tényállás, szabályozás mellett ugyanarra újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye,
f) az un. kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elkésett,
g) a kérelem tartalmából az állapítható meg, hogy az ügy nem hatósági ügy.

A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha:

a) érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, de az elutasítási ok később jutott a hatóság tudomására,
b) az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisülése miatt az eljárás okafogyottá vált,
c) az ügyfél a kérelmet az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonta
d) az ügyfél halála vagy jogi személy megszűnése miatt az eljárás okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás (Ket. 16. §) sem következett be,
e) a hivatalból indult eljárás során az eljárásra okot adó körülmény már nem áll fenn,
f) kérelmére indult eljárásban a hatóság az ügyfél képviselőjét visszautasította, és az ügyfél felhívás ellenére sem gondoskodott megfelelően meghatalmazott képviselőről, illetve nem jár el személyesen,
g) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása már nem tartozik hatósági hatáskörbe.

A tényállás tisztázása: A hatóságnak a döntését megelőzően a tényállást megfelelően tisztáznia kell. A tényállás tisztázásának kötelezettsége a hatóságot terheli, ennek ellenére az ügyfelek kötelesek e kötelezettségének teljesítésében támogatni (Ket. 6. §).
A hatóság a tényállás tisztázása érdekében a bizonyítási eszközt, a bizonyítás módját szabadon határozza meg. A Ket. 50. § (4) bekezdése szerint bizonyítéknak minősül többek között az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságok előtti eljárásban főként az ügyfél nyilatkozatának, az ügyfél által benyújtott, illetve a hatóságok által beszerzett iratoknak, a szakértői véleménynek, valamint a szemléről és a hatósági ellenőrzésekről kiállított jegyzőkönyveknek van nagy jelentősége.

Az ügyfél nyilatkozata: Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy bármikor az eljárás során nyilatkozatot tegyen. Amennyiben a hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívja fel (erre a hatóságnak akkor van lehetősége, ha a nyilatkozattétel a tényállás tisztázása érdekében szükséges), az ügyfélnek jogában áll a nyilatkozattételt megtagadnia, azonban vállalnia kell annak esetleges következményeit (erre figyelmeztetni kell). Ugyanis ebben az esetben a hatóság vagy dönt a rendelkezésre álló adatok alapján, vagy – ha azt a nyilatkozat hiányában nem lehet meghozni – az eljárást végzéssel megszünteti.

Jogszabály hivatalból indított eljárásokban, kötelezővé teheti a tényállás tisztázásához szükséges adatok ügyfél általi közlését, ebben az esetben a nyilatkozattétel alól az ügyfél csak a Ket. 51. § (5) bekezdése szerint mentesülhet.
Ha az ügyfél vagy képviselője az eljárás során tett nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve kötelező nyilatkozattétel esetén a Ket. 51. § (5) bekezdésében foglalt ok hiányában lényeges körülményt elhallgat, eljárási bírsággal sújtható.

A jegyzőkönyv: A hatóság az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról, a helyszíni ellenőrzésről és a tárgyalásról, továbbá a szóban előterjesztett kérelemről jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt készít.
A jegyzőkönyv az alábbiakat tartalmazza:

a) az eljáró hatóság megnevezése, az ügy tárgya és az ügyiratszám megjelölése,
b) a jegyzőkönyv készítésének helye és időpontja,
c) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatai, lakcíme, eljárásjogi helyzete és elérési lehetősége,
d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténte,
e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatok és megállapítások,
f) a szemle és a hatósági ellenőrzés során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények és megállapítások,
g) a meghallgatott személy, a képviselője, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírása.

A fentiekben meghatározott alakszerűségek szerint kiállított jegyzőkönyv a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. §-a értelmében teljes bizonyító erejű közokiratnak minősül, vagyis a benne foglalt tényeket, körülményeket, információkat teljes bizonyító erővel tanúsítja.
A jegyzőkönyvben foglaltak ellen lehetőség van bizonyításra, tehát az abban foglaltak pontatlansága, nem tényszerű volta igazolható, azonban ennek bizonyítási kötelezettsége azt terheli, aki a jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben ilyet állít.

A Ket. 39. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a jegyzőkönyv kiállítása mellőzhető, ha szóbeli kérelemben foglaltak azonnal teljesítésre kerülnek, és az erről szóló döntést, intézkedést a hatóság az ügyiratra feljegyzi, illetve a szóbeli kérelmet a hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Az olyan eljárási cselekményről, amelyről nem készül jegyzőkönyv, a hatóság hivatalos feljegyzést készít.

Ügyintézési határidő: A Ket. 33. § (1) bekezdése szerint, az ügyintézési határidő főszabályként 30 nap, amely a kérelemnek az eljárásban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárásból hivatalból történő megindítása napján kezdődik. Kiskorú ügyfél esetében, illetve ha azt életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy a közbiztonság érdekében szükséges, az érdemi határozatot az eljáró hatóságnak soron kívül kell meghoznia.

A Ket. lehetővé teszi, hogy a jogszabály egy adott ügyfajtára vonatkozóan 30 napnál rövidebb határidőt, hosszabbat törvény vagy kormányrendelet állapítson meg.
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárásokban a harminc napos ügyintézési határidőnél hosszabb ügyintézési határidők is előfordulnak. Így

  • a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 91. § (1) bekezdése értelmében, a környezetvédelmi engedély megszerzése, továbbá a működési engedély kiadására irányuló eljárásban az ügyintézési határidő legfeljebb 90 nap,
  • a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 76. § (1) bekezdése értelmében a természetvédelmi engedélyezési eljárásokban az ügyintézési határidő 90 nap,
  • a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 43. § (1) bekezdése értelmében az ügyintézési határidő a hulladékgazdálkodási hatósági engedélyezési eljárásokban – ha jogszabály másként nem rendelkezik – 90 nap.
  • a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdése szerint az ott meghatározott vízügyi hatósági eljárásokban az ügyintézési határidő 60 nap.

Az ügyintézési határidőt az eljáró hatóság vezetője – ha törvény nem zárja ki – indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 (kiskorú esetén 15) nappal meghosszabbíthatja, erről az ügyfeleket, és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek, értesítenie kell.

A Ket. azt is kimondja, hogy a szakhatósági eljárás időtartama – ha jogszabály másként nem rendelkezik – 15 nap, ezt a határidőt a szakhatóság vezetője indokolt esetben, egy alkalommal legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja, erről a megkereső hatóságot és az ügyfeleket értesíti.
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szakhatósági eljárásokban ennél hosszabb eljárási időtartamok lettek előírva:

  • a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdése szerint 30 nap.
  • a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 39. §-a alapján a környezetvédelmi és a természetvédelmi szakhatósági állásfoglalását 30 napon belül kell megadni (kivéve más ott szabályozott eseteket).

A napokban számított határidőbe a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napja nem számít be, tehát ebben az esetben a határidő számításának első napja az ezt követő nap. Ha a határidő utolsó napja olyan napra esik, amikor a hatóságnál a munka szünetel, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le.

A postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja, tehát a határidőt akkor lehet megtartottnak tekinteni, ha az ügyfél a beadványát legalább a határidő utolsó napján postára adta (azonban az ügyintézési határidő ebben az esetben is csak azon a napon kezdődik, amikor a beadvány megérkezik az illetékes hatósághoz).

Amennyiben elektronikus ügyintézésre van lehetőség, az elektronikusan megküldött dokumentum előterjesztésének, illetve kézbesítésének ideje a visszaigazolás időpontja. Ebben az esetben is érvényes azonban, hogy amennyiben az elektronikus dokumentum előterjesztési, kézbesítési ideje nem munkanapra esik, a határidő a következő munkanapon kezdődik.

A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.

Igazolási kérelem: Amennyiben az ügyfél az eljárás során a határidőt, a határnapot elmulasztotta, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelem azonban csak az elmulasztott határnaptól, illetve határidő utolsó napjától számított 8 napon belül terjeszthető elő, kivéve, ha a mulasztás az érintettnek később jut tudomására.
Ebben az esetben az igazolási kérelem a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül terjeszthető elő, azonban az elmulasztott határnaptól, illetve a határidő utolsó napjától számított 6 hónapon túl azonban már egyáltalán nem terjeszthető elő.

Az igazolási kérelem benyújtásának másik feltétele, hogy a határnap, illetve a határidő elmulasztásának az ügyfél önhibáján kívüli okból kell bekövetkeznie; és annak benyújtásával egyidejűleg az elmulasztott cselekményt is pótolni kell, ha feltételei fennállnak.

Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelyik eljárásában a mulasztás történt. Amennyiben az ügyfél a jogerős hatósági döntéssel szembeni keresetindítási határidőt mulasztotta el, az igazolási kérelemről a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság dönt.

Az igazolási kérelem tárgyában a hatóság végzéssel dönt. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzés ellen nincs helye önálló fellebbezésnek, az azt elutasító döntés ellen abban az esetben van, ha az ügyfél a fellebbezésre megállapított határidő elmulasztását kívánta igazolni. Az eljárás egyéb résztvevője (tehát aki nem ügyfél) az igazolási kérelmét elutasító végzés ellen minden esetben önálló fellebbezéssel élhet.

Betekintés az eljárás irataiba: A Ket. 68. §-a értelmében, az ügyfél személyesen, vagy képviselője útján betekinthet az eljárás irataiba – kivéve a Ket. 68. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott iratokat –, abból másolatot, kivonatot készíthet, vagy másolatot kérhet.
Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban. Ebben az esetben a költségeit állnia kell.

Az ellenérdekű ügyfél iratbetekintési jogának kizárását az ügyfél – a Ket. 68. § (3) bekezdése alapján – az adatok konkrét megjelölésével kérheti a személyes adatainak, valamint üzleti vagy méltányolható magánérdekének védelmében. Jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet csak az üzleti érdekei védelmében kérheti.
A kizárás lehetővé tétele során mérlegelni kell, hogy a kizárással érintett adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet nem akadályozza-e a törvényes jogai gyakorlásában.
Az iratbetekintési jog kizárásával, korlátozásával kapcsolatos végzéssel szemben fellebbezésnek helye nincs, kivéve, ha azt az ügyfél az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy az iratbetekintés engedélyezésének megtagadására azért került sor, mert a hatóság nem tekinti ügyfélnek azt, aki az iratbetekintést kérte.

Az eljárás irataiba nem csak az ügyfél, hanem harmadik személy is betekinthet, ha igazolja, hogy az iratok megismerésére joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez van szükség.
A harmadik személy iratbetekintési joga azonban korlátozott, mert a Ket. 68. § (2) bekezdés a)-c) pontja szerinti iratokba nem tekinthet be. Szakértő és hatósági közvetítő az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben ismerheti meg az adatokat, a tanú pedig a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvbe tekinthet be.
A Ket. 68. § (4) bekezdése értelmében, a hatóság a harmadik személy iratbetekintésének korlátozásáról vagy kizárásáról önálló fellebbezéssel támadható végzéssel dönt, ha a korlátozást vagy kizárást a harmadik személy nem veszi tudomásul, vagy vitatja.

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel: Ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárását folytatott le és az ügyfelet az eljárás megindításáról nem tájékoztatta, akkor annak befejezésétől számított 5 napon belül értesíti az ügyfelet, hogy a bizonyítékokat az iratbetekintés szabályai szerint megismerheti, azokra újabb 5 napon belül észrevételt, nyilatkozatot tehet, vagy további bizonyítási indítványt terjeszthet elő.
Ha az ügyfél a bizonyítási eljárásban már részt vett, a bizonyítékokat megismerhette, a jogait gyakorolhatta, akkor a fenti értesítés mellőzhető. Amennyiben az ügyfél határidőn belül nem él e jogaival az az eljárás lezárását nem akadályozza.

Az eljáró hatóság döntése: Az előzőekben leírtaknak megfelelően, a hatóság az eljárásban határozattal (érdemi kérdésben) vagy végzéssel dönt (eljárási kérdésben).
Mind a határozat, mind a végzés tartalmazza az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és az ügyintéző nevét; a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését), lakóhelyét (székhelyét, telephelyét) vagy tartózkodási helyét, az ügy tárgyának megjelölését, a rendelkező részt és annak indokolását, a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának nevét és hivatali beosztását, a kiadmányozó aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, elektronikus dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minősített elektronikus aláírást.
A határozat és a végzés részletes alakszerűségi követelményeit a Ket. 72. §-a tartalmazza.

A határozat, illetve a végzés a Ket. 72. § (4)-(6) bekezdésében foglalt esetekben egyszerűsített formában is kiadható. A hatóság döntésének különleges formája a Ket. 75-76. §-aiban szabályozott egyezség jóváhagyása, illetve a hatósági szerződés.

A döntés közlése: A Ket. 78. § (1)-(2) bekezdése értelmében

  • a határozatot közölni kell az ügyféllel, azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatóságokkal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel,
  • a végzést az ügyféllel, az eljárás olyan egyéb résztvevője közül azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek jogi helyzetét közvetlenül érinti.

A hatóság a döntés képviselővel közli, ha az ügyfélnek, az eljárásban résztvevő egyéb személynek képviselője van, de az ügyfél azt is kérheti, hogy a hatóság a döntést – a képviselő mellett – közvetlenül a részére is kézbesítse.

A hatóság a döntését az alábbi módokon közölheti:

a) postai úton
b) személyesen, írásban vagy szóban,
c) elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján,
d) hirdetményi úton,
e) kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján,
f) a hatóság kézbesítője útján.

A döntés közlésének napja az nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték, hirdetményi úton való közlés esetében a közlés napja a kifüggesztést követő 15. nap.

Postai úton történő kézbesítés esetén a hatóság a döntést hivatalos iratként (tértivevénnyel) adja fel és kézbesíti.

Ha a postai úton való kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja azt nem hajlandó átvenni, akkor az iratot a kézbesítés megkísérlésnek napján kézbesítettnek kell tekinteni.
Ha az irat „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, a hatóság a kézbesítést újból megkísérli, és annak ismételt sikertelensége esetén, a második kísérlet napjától számított ötödik munkanapon az iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Erről a hatóság az ügyfelet ismételten megpróbálja értesíteni.

Amennyiben a határozat közlésére a fentiek szerint, az ún. kézbesítési vélelem beálltával került sor, annak megdöntésére a címzett a Ket. 79. § (4) bekezdése szerint kérelmet terjeszthet elő a vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltát követően 6 hónapon belül.
Ez utóbb alól kivételt jelent, ha a kézbesítési vélelem alapján jogerőssé vált (lásd lentebb) döntés alapján végrehajtási eljárás indult, akkor a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított 15 napon belül a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjeszthető. Ilyen kérelem előterjesztésére a természetes személynek csak akkor van módja, ha egyidejűleg igazolja, hogy a hatóság döntését tartalmazó hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vette át, míg a jogi személy esetén csak akkor terjeszthető elő, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt.

A Ket. 81. § (1) bekezdése értelmében, a magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel, telephellyel) nem rendelkező külföldi ügyfél az eljárás időtartama alatt bármikor kérheti a hatóságtól, hogy a továbbiakban az általa megnevezett, magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel) rendelkező személynek történjen a kézbesítés. A kézbesítési meghatalmazottnak a meghatalmazás elfogadásáról írásban kell nyilatkoznia.

A hatóság a Ket. 81. § (2) bekezdése alapján kézbesítési ügygondnokot is kijelölhet, ha a postai úton kézbesített küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, és a határozat az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el, illetve korlátozza. A kézbesítési ügygondnok köteles az ügyfél tartózkodási helyének kiderítését megkísérelni és ennek eredményessége esetén a határozatot az ügyfélnek eljuttatni. Amennyiben nem jár sikerrel, akkor a határozatot azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor az ügygondnok az eredménytelenségét a hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított harmincadik napon.

A jogerő: Az elsőfokú döntés jogerőssé válik:

  • a közléssel, ha ellene a fellebbezés törvény alapján kizárt, vagy az ügyfél a kérelmének teljesítése esetén, az ellenérdekű fél nélküli ügyben már a döntést megelőzően lemond a fellebbezési jogáról
  • a fellebbezési határidő alatt való lemondásnak, vagy a fellebbezés visszavonásának napján.
  • a fellebbezési határidő lejártát követő napon, ha a fellebbezési határidő letelt és nem fellebbeztek,

A Ket. 127. § (1) bekezdése alapján a jogerős döntés végrehajtható, ha az végrehajtható rendelkezést tartalmaz (pl. pénzfizetésre, tevékenységre, vagy attól való tartózkodásra irányuló rendelkezést), és a rendelkezés teljesítésre megállapított határidő, határnap eredménytelenül telt el,
Jogerőssé válás hiányában (vagyis a fellebbezési jogra való tekintet nélkül) végrehajthatók azok a döntések, amelyeket végrehajthatóvá nyilvánították, vagy biztosítási intézkedésként (Ket. 151. §) való alkalmazását rendelték el.

A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá.

Jogorvoslati eljárások: a jogorvoslat célja a hatósági eljárásokban az ügyfelek és az eljárás egyéb szereplői jogainak védelme, az anyagi és eljárási értelemben vett jogszerűség biztosítása; s ennek érdekében az elsőfokú hatóság tevékenységének figyelemmel kísérése, ellenőrzése, az elsőfokú hatóság döntésének jogszerűségi szempontú felülvizsgálata.
A Ket. 95. § (1) bekezdése ezzel kapcsolatban alapvető különbséget tesz a kérelemre induló, és a hivatalból lefolytatható jogorvoslati eljárások között.

A kérelemre induló jogorvoslati eljárások a Ket. 97. § (2) bekezdése szerint az alábbiak:

a) a fellebbezési eljárás (Ket. 98-108. §),
b) a bírósági felülvizsgálat (Ket. 109.-110. §),
c) az újrafelvételi eljárás (Ket. 112. §),
d) a méltányossági eljárás (Ket. 113. §),
e) a döntés kijavítása, kicserélése, kiegészítése (Ket. 122-123. §),

A hivatalból indítható jogorvoslati eljárások a következők:

a)  a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárása (Ket. 114. §),
b) felügyeleti eljárás (Ket. 115-116. §),
c) az Alkotmánybíróság határozata alapján lefolytatandó felülvizsgálat (Ket. 117. §),
d) az ügyészi óvás alapján lefolytatott felülvizsgálat (Ket. 118-120. §).
e) a döntés kijavítása, kicserélése, kiegészítése (Ket. 122-123. §),

A jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan alapvető szabály, hogy azok lefolytatása során a Ket. elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a Ket. másként rendelkezik. Alapvető szabály, hogy az elsőfokú hatóság határozata ellen jogorvoslatnak mindig helye van, az elsőfokú hatóság végzése elleni jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt a törvény kifejezetten lehetővé teszi. A bírósági felülvizsgálati eljárásban a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének előírásai az irányadók.

A fenti eljárások keretében a jogorvoslati eljárást folytató hatóságnak kell értékelnie, hogy fennállnak-e az elsőfokú döntés visszavonásának, módosításának, megváltoztatásának, megsemmisítésének, helybenhagyásának, stb. feltételei (attól függően, hogy a jogorvoslati eljárásban eljáró hatóságnak milyen döntések meghozatalára van lehetősége).

 

Rövid összefoglaló a leggyakoribb jogorvoslati eljárásokról:

1. A döntés visszavonása vagy módosítása:
A Ket. erre akkor ad lehetőséget, amikor a fellebbezés elbírálására jogosult szerv, vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által még nem került sor a döntés felülbírálatára. Az elsőfokú döntés akkor számít másodfokon, vagy a bíróság által elbíráltnak, ha a másodfokú hatóság vagy a bíróság a döntését meghozta. Vagyis az elsőfokú hatóság a döntését a másodfokú, vagy a bírósági eljárás során, annak időtartama alatt is visszavonhatja, módosíthatja.
A döntés visszavonására, módosítására akkor kerülhet sor, ha a döntést hozó hatóság megállapítja, hogy az jogszabálysértő. Erre hivatalból kerül sor és hatóság, vagy a korábbi döntését egy újabb döntéssel módosítja, vagy új döntést hoz. A döntés visszavonásának, módosításának további feltétele, hogy arra csak egy ízben és a határozat közlésétől 1 éven belül kerülhet sor (Ket. 114. § (2) bekezdés), továbbá azt jogszabály ne zárja ki (pl. a Ket. 114. § (3) bekezdése: erre nem kerülhet sor, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene).

A döntés visszavonásának, módosításának másik esete, ha arra a fellebbezési eljárás keretében kerül sor. A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amelyik a kifogásolt döntést meghozta. A fellebbezés alapján a hatóság az ügy iratait megvizsgálja, és 8 napon dönt arról, hogy a megfellebbezett döntését módosítja, visszavonja, vagy ha erre nem lát okot, a fellebbezést felterjeszti az annak elbírálására jogosult szervhez.
Amennyiben az elsőfokú hatóság a fellebbezésben foglaltak alapján megállapítja, hogy döntése jogszabálysértő, akkor a döntését visszavonja, vagy módosítja, illetve nem jogszabálysértő döntését is visszavonhatja vagy módosíthatja, ha nincs ellenérdekű ügyfél és a fellebbezésben foglaltakkal egyetért. Ekkor értelemszerűen nem kerül sor a fellebbezés és az ügy iratainak a másodfokú hatósághoz történő felterjesztésére.

2. A döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése:
Az előzőekhez hasonló, de azzal össze nem tévesztendő jogorvoslati eszköz a döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése.
A kijavításra név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba okán kerülhet sor. Erre a hibás határozat, végzés bevonásával és azzal azonos tartalmú döntést kiadásával is sor kerülhet (kicserélés). A kijavítás, kicserélés a korábban meghozott döntésre egyebekben nem hat ki, tehát annak jogerejét, az abban foglaltak végrehajtását nem érinti (ez különbözteti meg a visszavonásától, módosításától). Nem lehet névelírás miatti kijavítás címén az eljárásba újabb – abban korábban részt nem vevő – ügyfelet bevonni.
A kijavítás tényét a hatóság a döntés eredeti példányára és lehetőség szerint a kiadmányozott példányokra is rávezeti, továbbá az ügyféllel közli. A döntés kijavítása, kicserélése ellen jogorvoslatnak helye nincs.
A döntés kiegészítése során a hatóság egy olyan, az ügy érdeméhez tartozó kérdésben dönt, amelyben – jóllehet, az ügyben beadott kérelem, vagy jogszabályi előírás alapján kellett volna. de – még nem döntött. A kiegészítés tárgya lehet például, ha a hatóság döntése nem tartalmazza a Ket., vagy más jogszabály alapján előírt tartalmi elemeket. A kiegészített döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.

3. A fellebbezési eljárás:
A leggyakoribb jogorvoslati forma. Fellebbezést az ügyfél mellett az eljárás egyéb résztvevője is benyújthat. Az ügyfél bármely okból fellebbezhet az olyan elsőfokú döntéssel szemben, amelyet sérelmesnek tart, ezzel szemben az eljárás egyéb résztvevője csak a döntés rá vonatkozó rendelkezései ellen, amely nem akadálya annak, hogy a döntés többi része jogerőre emelkedjen (ha az ellen nincs fellebbezés).
Fellebbezni az elsőfokú hatóság határozata ellen minden esetben lehet, a végzés ellen csak akkor, ha azt a törvény lehetővé teszi. A Ket. 98. § (3) bekezdése tartalmazza azoknak a végzéseknek a felsorolását, amelyekkel szemben a fellebbezés megengedett. Jelezni szükséges, hogy az itt található felsorolás nem teljes körű, a törvényben egyéb, végzéssel szembeni jogorvoslati lehetőségek is fellelhetők (igazolási kérelmet elutasító végzés, Ket. 67. § (3) bekezdés, stb.).

Nincs helye a fellebbezésnek, ha:

  • azt az adott ügyfajtára nézve törvény, vagy kormányrendelet kizárja (de ebben az esetben bírósági felülvizsgálatnak helye van),
  • a méltányossági jogkörben hozott határozat ellen (Ket. 113. §),
  • az ügyfelek a közöttük létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen,
  • az arra jogosult a fellebbezési jogáról (jegyzőkönyvbe mondva, illetve írásban), a fellebbezési határidőn belül lemondott, vagyis e nyilatkozat nem vonható vissza,
  • a fellebbezési határidő (lásd lentebb) már lejárt,
  • az elsőfokú hatóságnak a közigazgatási hierarchiában elfoglalt helye alapján (például miniszter), nincs a fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerve, azonban bírósági felülvizsgálatnak ilyenkor is helye van (Ket. 108. § (1) bekezdés).

A fellebbezés miatt az elsőfokú döntés nem válik jogerőssé, tehát azt nem lehet végrehajtani, kivéve, ha azt a fellebbezésre tekintet nélküli végrehathatóvá nyilvánították (ennek szabályait a Ket. 101. §-a tartalmazza).
A fellebbezést – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a döntés közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni.
A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amelyik a fellebbezéssel megtámadott döntést hozta. A fellebbezés akkor is előterjesztettnek minősül, ha azt a fellebbező a törvényes határidőn belül, de nem a megfelelő szervnél terjesztette elő: ezen az alapon a fellebbezés nem utasítható el.

A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók.

A fellebbezésben foglaltakat az elsőfokú döntést hozó hatóság megvizsgálja, ez alapján 8 napon belül dönt a korábbi döntése visszavonásáról vagy módosításáról (lásd fentebb), vagy felterjeszti a fellebbezést és az ügy iratait a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. A fellebbezési eljárás az ügy iratainak a másodfokú hatósághoz történő felterjesztésével indul meg.

A másodfokú eljárás során, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság az ügyet és a sérelmezett döntést teljes egészében megvizsgálni, függetlenül a fellebbezésben foglaltaktól, amelyhez nincs kötve.
Ennek eredményeképpen, az elsőfokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti, és ez utóbbi esetben - ha azt a Ket. 105. § (2) bekezdése alapján szükségesnek látja – új eljárást rendel el. A másodfokú hatóságnak arra is lehetősége van, hogy a másodfokú eljárásban további bizonyítási eljárást folytasson le, a tényállás kiegészítése során maga intézkedjék.

A nem jogosulttól származó, illetve igazolási kérelem hiányában az elkésett fellebbezést a másodfokú hatóság érdemi vizsgálat nélkül végzéssel utasítja el, amely döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye (ha van a fellebbezés elbírálására jogosult szerv).
A másodfokú hatóság a határozat elleni fellebbezést határozattal, a végzés ellenit végzéssel bírálja el. A döntés a fellebbezővel, és mindazokkal, akik az elsőfokú határozatról értesültek, közölni kell. A közlésre az elsőfokú hatóság útján kerül sor.

A másodfokú döntés a közléssel (lásd fentebb) jogerőssé és végrehathatóvá válik. 

4. Bírósági felülvizsgálat:
A bírósági felülvizsgálat a fellebbezés mellett, az ügyfelek által a leginkább igénybe vett jogorvoslati forma. A Ket. 109. §-a szerint az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával kérheti a jogerős határozat felülvizsgálatát a közigazgatási ügyekben illetékes bíróságtól.
A bírósági felülvizsgálat olyan (jogerős) végzéssel szemben is kezdeményezhető, amely végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, illetve ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek nincs felügyeleti szerve (de egyébként a végzés ellen fellebbezésnek volna helye), továbbá ha törvény közvetlen bírósági felülvizsgálatot tesz lehetővé.

Bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a felülvizsgálatot kérő vagy más a fellebbezési jogát kimerítette (tehát az ügyben a másodfokú szerv az elsőfokú hatóság eljárását és döntését már megvizsgálta, és azzal kapcsolatban másodfokon döntést hozott), vagy ha az adott hatósági döntés ellen a törvény előírásai alapján volna helye fellebbezésnek, de a fellebbezés egyéb törvényi rendelkezés folytán kizárt (például nincs a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság).

A felülvizsgálat iránti keresetet (kérelmet) az elsőfokú hatóságnál, a jogerős hatósági döntés közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Az elkésetten előterjesztett keresettel kapcsolatos igazolási kérelem tárgyában a bíróság dönt.

Az elsőfokú hatóság a keresetet (kérelmet) és az ügy iratait 5 napon belül megküldi a jogerős döntést hozó másodfokú hatóságnak, amely azt 15 napon belül továbbítja az illetékes bírósághoz, a keresetlevelében foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt (kivéve, ha jogerős döntését saját hatáskörben módosítja, visszavonja).
Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével egyidejűleg a többi ügyfelet értesíti.

A keresetlevél benyújtásának a döntésre végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban kérhető a végrehajtás felfüggesztése. Ha a kereset benyújtásával egyidejűleg a végrehajtás felfüggesztését kérik, akkor a végrehajtás nem foganatosítható addig, amíg a kérelmet a bíróság el nem bírálta.

A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eljárásának szabályait a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.). – és különösen annak XX. fejezete –, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény tartalmazza. Ennek során külön figyelmet érdemel a Pp-nek a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok illetékességére vonatkozó, 2007. április 20-tól hatályos új szabályozása (Pp. 326. §).

A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a keresettel támadott közigazgatási döntést helybenhagyja, vagy jogszabálysértés megállapítása esetén – ide nem értve az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabálysértéseket – a döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Amennyiben a bíróság az ügy érdemében határozott, akkor a hatóságnál ugyanabban az ügyben, azonos tényállás mellett nincs helye új eljárásnak, kivéve, ha a bíróság új eljárást rendelt el. A megismételt eljárásban a hatóságot köti a bíróság határozata, vagyis az abban foglaltaktól a megismételt eljárásban nem térhet el.

5. Felügyeleti intézkedés:
Ezen eljárás keretében a felügyeleti szerv jogosult megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján

a) intézkedéseket tenni jogszabálysértő mulasztás felszámolására,
b) gyakorolni a felügyeleti szervet megillető ún. felügyeleti jogkört.

Az a) esetre példa a Ket. 20. § (1) bekezdésében foglalt eljárás, amelyre abban az esetben kerül sor, ha az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel bíró szerv az erre vonatkozó kötelezettsége ellenére nem indítja meg a hatósági eljárást, illetve azt nem folytatja le. Ebben az esetben a felügyeleti szerv – kérelemre, vagy hivatalból – soron kívül, de legkésőbb 5 napon belül megvizsgálja a mulasztásának okát, és mulasztása esetén határidő tűzésével 3 napon belül az eljárás lefolytatására utasítja a hatóságot. Amennyiben a megállapított határidő is eredménytelenül telt el, akkor a felügyeleti szerv a mulasztóval azonos hatáskörű hatóságot jelöl ki az eljárás lefolytatására, egyidejűleg fegyelmi eljárást kezdeményez a mulasztó hatóság vezetőjével szemben.

A b) esetben a felügyeleti szerv utólag vizsgálja az ügyben eljáró hatóság eljárását és döntését, és amennyiben azt jogszabálysértőnek találja, a döntést megváltoztatja vagy – szükség esetén új eljárás elrendelése mellett – megsemmisíti.
A felügyeleti szervnek nincs erre lehetősége, ha:

  • az ügyben eljáró hatóság döntését a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság már megvizsgálta, és azt érdemben elbírálta,
  • a döntéssel szemben semmisségi ok áll fenn, de a Ket. 121. § (4) bekezdésében meghatározott határidő már eltelt (lásd fentebb),
  • nem áll fenn semmisségi ok, és a döntés megváltoztatása (megsemmisítése) az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené,
  • a kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy a teljesítési határidő utolsó napjától számított 5 év eltelt,
  • azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.

A megsemmisítő felügyeleti döntéssel szemben az általános szabályok szerint, jogorvoslatnak van helye.

A jogszabálysértő döntés megsemmisítésekor a megsemmisített döntést hozó hatóságnak határozatban kell rendelkeznie a létrejött jogviszonyokat, teljesített előírt kötelezettségeket, valamint a szükségtelenül okozott költségek megtérítését. E határozattal szemben is van helye jogorvoslatnak. Amennyiben a felügyeleti hatóság megsemmisítő döntésével szemben jogorvoslattal élnek, annak lezárultáig ezt az eljárást fel kell függeszteni (Ket. 32. §.).

A Ket. 116. § (1) bekezdése alapján, felügyeleti szervként általában a fellebbezés elbírálására jogosult szervek járnak el, vagyis az a szerv gyakorolja a felügyeleti jogkört, amely az eljáró hatóság döntésével szembeni fellebbezéseket elbírálja.

Semmisség: Az elsőfokú döntés – a Ket. 121. § (1) bekezdésében meghatározott ún. semmisségi ok fennállása esetén – semmis, és jogorvoslati eljárás keretében megsemmisítendő.
Semmisségi ok fennállása esetén a jogorvoslati eljárásban eljáró szerv nem mérlegelheti, hogy az első fokon eljáró szerv által elkövetett jogszabálysértés milyen súlyú, mert maga a Ket. mondta ki, hogy e tényállások fennállása esetén az elsőfokú döntés megsemmisítendő. A Ket. 121. § (4) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor a döntést semmisségi okra tekintettel sem lehet megsemmisíteni:

a) ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerőre emelkedése óta 3 év eltelt,
b) ha a kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, vagy a későbbi teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított 5 év eltelt.

A hatóság döntését megsemmisítő hatósági határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.

Végrehajtás: A végrehajtás a hatóság jogerős döntésében foglaltak állami kényszerrel történő biztosítása, amely elsősorban a végrehajtással érintett személy (vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet) vagyoni jogait érinti, de kivételesen akár a személyes szabadságát is.
A végrehajtás tárgya lehet a hatóság döntésében, (jogsegély keretében a külföldi hatóság döntésében) a hatóság által jóváhagyott egyezségben, a hatósági szerződésben foglalt kötelezettségek érvényesítése, ha azok önkéntes teljesítése nem biztosított.
A végrehajtás feltétele a hatósági döntés jogerőssé válása (lásd fentebb), és az abban megállapított határidő, határnap eredménytelen eltelte, vagy a fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtás, illetve a biztosítási intézkedés elrendelése.

A döntés végrehajtását az ügyben első fokon eljárt hatóság végzéssel rendeli el, ezzel szemben a kötelezett kifogásolással élhet, amelynek a végrehajtásra halasztó hatálya van. A hivatalból indult vagy folytatott eljárásban a végrehajtást hivatalból, egyébként a jogosult (akinek javára történik a végrehajtás) kérelmére rendeli el a hatóság.

A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, illetve a teljesítési határidő utolsó napjától (vagy a határnapot követő naptól) számított 5 év elteltével évül el. Az elévülést bármely végrehajtási cselekmény megszakítja (ilyenkor az újrakezdődik). Az elévülés nyugszik a végrehajtás felfüggesztésének, a végrehajtási cselekmények foganatosításának, a végrehajtásban eljárás során engedélyezett fizetési kedvezménynek, valamint a jelzálog bejegyzésének időtartama alatt (ez az idő az elévülési időbe nem számít be).

A végrehajtás foganatosításának részletes szabályait a Ket. 131. § - 152. §-ai tartalmazzák.

A biztosítási intézkedés: A teljesítési határidő lejárta előtt a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság a jogerős döntés hiányában is elrendelheti a pénzkövetelés biztosítását, vagy meghatározott dolog zárlatát akkor, ha valószínű, hogy a kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. A biztosítási intézkedést a hatóság végzéssel rendeli el, ha annak feltételei már nem állnak fenn, azt 5 napon belül meg kell szüntetni.

Eljárási költség: Az a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, a Ket. 153. § (2) bekezdésében 1-15. pont alatt felsorolt, igazolt költség, amelyet a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért fizet, vagy amelyet ezen túlmenően az ügyfél vagy az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet.

A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költségeket (3-15. pont) az ügyfél előlegezi meg, illetve viseli, míg hivatalból indult eljárásban ez a hatóságot terheli (ha az annak nyomán hozott határozat az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, akkor ebben az esetben az eljárás költségeit viselni tartozik).
Kérelemre indult eljárásban, az egyes bizonyítási eszközök igénybevételével kapcsolatos költségeket a hatóság illetve az ügyfél, míg a hivatalból indult eljárásban az ügyfél előlegezi, ha az adott bizonyítási eszköz igénybevételét ő indítványozta. A költségviselés attól függ, hogy a hatósági eljárás végén kiadott határozat az indítványnak megfelelő bizonyítási eszközön alapul. Ha valamely eljárási cselekményt az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt meg kell ismételni, akkor a hatóság a jogellenes magatartás tanúsítóját az ebből eredő többletköltségek viselésére kötelezi.

Azonos érdekű ügyfelek a költségeket egymás között egyenlő arányban viselik, míg ellenérdekű ügyfelek között a költségek viselését az határozza meg, hogy a hatóság az ügy érdemében melyik fél javára dönt.

A hatóság a költségek viselése tárgyában az eljárás során hozott határozatában vagy végzésében dönt. A költségek viselése tárgyában hozott döntés önálló fellebbezéssel támadható, amelynek a hatóság döntésének többi részére nincs halasztó hatálya, azok jogerőre emelkedését nem akadályozza.

A zöldhatóságok hatósági eljárásaiban általában az egyes eljárásokért a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet 1. számú melléklete szerint fizetendő igazgatási szolgáltatási díjat, míg az ott fel nem sorolt eljárások esetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének XIII. fejezete szerinti illetéket kell megfizetni.

Költségmentesség: Az eljáró hatóság a Ket. 159. §-a szerint az eljárási költségek viselése alól költségmentességet engedélyezhet az olyan természetes személy ügyfélnek, akinek kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé e költségek viselését.
A költségmentesség az ügyfél vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira tekintettel teljes vagy részleges lehet, az kiterjed valamennyi, a hatósági eljárással kapcsolatos költségre (illeték, igazgatási szolgáltatási díj és egyéb költségek). A költségmentesség az erre irányuló kérelem előterjesztésétől adható, és az eljárás egész tartamára kiterjed, beleértve az esetleges végrehajtási eljárást is. Amennyiben az alapjául szolgáló feltételek az eljárás ideje alatt következnek be, vagy változnak meg, akkor a költségmentesség ennek megfelelően engedélyezhető, módosítható vagy visszavonható.
A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, vagy a megállapított költségmentesség módosításáról, visszavonásáról szóló döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.

Elektronikus ügyintézés: A Ket. 160. § (1) bekezdése lehetővé teszi a közigazgatási eljárások elektronikus úton történő intézését.
Ennek módja lehet az, hogy ha az ügyfél a saját nevére kiállított, fokozott biztonságú elektronikus aláírással rendelkezik, ebben az esetben a kérelmét a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül vagy közvetlenül a hatósághoz is benyújthatja. Az a természetes személy ügyfél, aki nem rendelkezik ilyen fokozott biztonságú elektronikus aláírással, egy központi rendszeren keresztül veheti igénybe az elektronikus szolgáltatásokat, úgy, hogy annak igénybevételéhez ún. ügyfélkaput hoz létre.

Az ügyfélkapu létesítése az arra kijelölt hatóságnál (pl. központi nyilvántartó, okmányiroda) lehetséges, annak során az ügyfélnek meg kell adnia a személyazonosító adatait, és elektronikus levélcímét, továbbá személyazonosságát igazolnia kell.
Ezt követően egy, egyszer használható kódot kap, amelynek segítségével az ügyfélkapu megnyitásához használható egyedi azonosítót képezhet. Az ügyfél az egyedi azonosító és az e-mail címe megadásával léphet elektronikus kapcsolatba azokkal a közigazgatási szervekkel, amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív szolgáltatást végeznek a központi rendszer útján.

Az elektronikus ügyintézés keretében, az elektronikusan megküldött dokumentumról a hatóság az elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld a dokumentum feladójának. Az ügyfél beadványának megérkezéséhez a Ket. szerint fűződő jogkövetkezmények ezen automatikus visszaigazolás elküldésével állnak be (kivéve, ha a feladó által megküldött elektronikus dokumentum nem fogadható be, nem kezelhető).
A megküldött elektronikus dokumentumot a hatóság 3 napon belül köteles megvizsgálni, hogy az megfelel-e a jogszabályban előírt feltételeknek. Ha nem akkor erről elektronikus levélben értesíti, illetve kérelemre induló eljárásban a hatóság 3 napon belül felhívja az ügyfelet arra, hogy 8 napon belül fizesse meg az illetéket, vagy az eljárás igazgatási szolgáltatási díját.

Az elektronikus úton végezhető eljárási cselekmények körét a Ket. 162. §-a tartalmazza. A Ket. 162. § (3) bekezdésre értelmében, törvény eltérő rendelkezésének hiányában, az ügyfél és az eljárásban résztvevő más személy nem kötelezhető arra, hogy az eljárási cselekményeket elektronikus úton végezze.
Az ügyfelet az eljárás minden szakaszában megilleti az a jog, hogy válasszon az ügyintézés hagyományos és elektronikus formája között. Az ügyfél akkor is kérheti, hogy a hatóság a döntését hagyományos úton kézbesítse, ha a kérelmét elektronikusan nyújtotta be. Az ügyfél ugyanakkor azt is kérheti, hogy a hatóság a döntéséről kizárólag elektronikus értesítést küldjön, és döntését a központi rendszerben biztosított, biztonságos, csak az ügyfél számára hozzáférhető ideiglenes tárolóhelyre küldje.

Elektronikus eljárás esetén a hatóság a döntését minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalja. Az elektronikus ügyiratba történő betekintés az általános betekintési szabályok megtartásával és a betekintés dokumentálásával lehetséges.

Az elektronikus ügyintézés részletes szabályait az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet és a központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet tartalmazza.

A más elektronikus eszközök (telefon, fax, telex, stb.) alkalmazásával kapcsolatos szabályokat a Ket. 168. §-a tartalmazza.

A Ket. hatálya: A Ket. 173. § (1) bekezdése értelmében a törvény 2005. november 1-ével lépett hatályba, annak szabályait az ezt követően indult ügyekben, valamint a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.


      KvVM Közigazgatási és Hatósági Osztály

 

További információkért lásd az alábbi oldalakat:

http://www.magyarorszag.hu/hirkozpont/hirek/kozigazgatas/ket20050720.html?highlight

http://www.pestkozig.hu/files/active/0/ket_rol.pdf