NYITÓLAP
A MINISZTÉRIUM
AKTUÁLIS
ELÉRHETŐSÉGEK
ZÖLD-PONT SZOLGÁLAT
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
SZAKMAI HONLAPOK
 
Vízitársulati bicentenárium
2010-09-16 14:04:44
A vízitársulatok bicentenáriumukat ünneplik 2010-ben. Az első magyar vízitársulatot 200 évvel ezelőtt, 1810. szeptember 11-én alakították meg Simontornyán. Ebből az alkalomból a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége 2010. szeptember 16-án ünnepi ülést rendez a Magyar Tudományos Akadémián.

A vízitársulatok megalakulásának a XIX. század elején gazdasági okai voltak. A birtokosok társulati formában tudták legjobban megvédeni földjeiket – vármegyehatártól függetlenül – a vizek kártételeitől. Erre pedig a mezőgazdasági termelés fejlesztése miatt volt égetően szükség. Először a kisebb és nagyobb folyók árvízi elöntéseitől, később a belvizektől, a helyi vízkároktól védték meg a mezőgazdasági területeket. És a feladat gyorsan kiteljesedett a lecsapolás és az öntözés felé is. A Tisza szabályozása az ármentesítő társulatok aktív közreműködésével szintén társulati úton valósult meg. A társulat tehát a földtulajdonosok, a birtokosok, szélesebb értelemben a gazdák szervezete, az ő érdekük, elképzelésük kell, hogy érvényesüljön. Ennek törvényi feltételei 1807-től (a XVII. törvénycikktől) napjainkig (a 2009. évi CXLIV. törvényig) biztosítva vannak, csak a lehetőségekkel kell jobban élni.

A vízitársulati működés alapja az önkormányzatiság. A mezőgazdasági termelő, a gazda érzékeli a legjobban, mi az ő vízgazdálkodási problémája, a saját vízgazdálkodási szervezetének – amelynek tagja, döntéshozója – tudja ezt legjobban elmondani. A gazdák közössége tud legjobban dönteni arról, mennyi forrásra van szükség, hogyan használják fel a forrásokat a vízgazdálkodási problémák kezelésére. A gazdák tudják a legjobban ellenőrizni, elkészült-e a munka, kellően hatékony-e a beavatkozás, jól történt-e a forrásfelhasználás. A gazdáktól elidegenített megoldás nem kellően hatékony, nem elégíti ki azt az Európai Unióban elfogadott alapelvet, hogy a helyi vízgazdálkodási problémákat, a helyi érdekeltek bevonásával helyi szervezeteknek kell megoldaniuk.

A mai magyar vízitársulatok a XIX. század legjobb hagyományait kívánják folytatni. Azokban az Uniós tagországokban, ahol a helyi (lokális) vízgazdálkodást komolyan veszik, működnek vízitársulatok, a magyar társulatokkal teljesen megegyező alapelvekkel, a helyi érdekeltek befizetéseiből. Nem véletlen, hogy a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, a vízitársulatok szakmai érdekképviselete 2004. óta aktív tagja a Vízgazdálkodási Társulatok Európai Szövetségének.

A magyar vízitársulatoknak jelentős történelmi örökségük van. A társulatok, illetve a társulati érdekképviselet körül nem kisebb személyek bábáskodtak, mint gróf Széchenyi István, gróf Andrássy Gyula - egykori miniszterelnök -, Lónyay Menyhért az Akadémia volt elnöke, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter – hogy csak néhány történelmi nevet említsünk. Ezek a nagy ívű politikusok a vízitársulatokat magukénak érezték és ennek megfelelően segítették a magyar mezőgazdaság fellendítéséhez oly nélkülözhetetlen vízgazdálkodási fejlesztési elképzeléseket. Ugyanakkor az is fontos, hogy ezen a személységek örökségét - a 200 éves vízitársulati intézményrendszert - a magyar vízitársulatok sikeresen továbbvigyék.